Református templom

A mezőszentgyörgyi református egyház még a reformáció kezdetén alakult, s szinte az egész falu a protestáns hitet vallotta. A XVI. században kőtemplomot emeltek az Úr tiszteletére. A helyi iskoláztatás a református egyház jóvoltából már a XVII. században megkezdődött. A falu lakossága hitét követve támogatta a Rákóczi szabadságharcot, segítséget nyújtva Béri Balogh Ádámnak. Tettükért a császári katonák 1707-ben felgyújtották az egész települést, a tűzvészben csak a korabeli kőtemplom maradt épen.

A XVIII. században lényegesen módosult Mezőszentgyörgy lakosságának felekezeti összetétele a rekatolizációs törekvések és az újratelepítések miatt. A protestáns hitet vallókra nehéz idők vártak, de Mezőszentgyörgy lakosságának túlnyomó többsége hű maradt a református hithez. A megszorítások ellenére 1793-95-ben új templomot építettek, amely ma is látható a településen. Az épület késő barokk stílusú, tornya 28 méter magas. Jellemzője a homlokzati órapárkányos torony és a három szakaszos csehsüvegboltozatos hajó. A templom padozata, a szószék és a vörös márvány úrasztala – a megyében szinte egyedülállóan – mind 1795-ből való.

Eötvös Sándor esperesnek, Farkas István gondnoknak és Ladi Péter prezsbiternek köszönhetően (akik a II. világháború idején az ereklyéket elrejtették) megmaradtak az egyház eredeti szent edényei és iratai is. Az 1922-ben Szlezák László által öntött 358 és 221 kg-os harangokat a II. világháború alatt begyűjtötték, de a ma hallható 709 kg-os harang is Szlezák László munkája.

Mezőszentgyörgy – áldozatkészségének köszönhetően és a Mezőföldi Református Egyházmegye határozata nyomán – az 1820-as évek végére a környék pedagógusainak továbbképzési központjává vált. 1828-ban itt nyitották meg azt a Kerületi Könyvtárat, amely „az oskolamesterek… tudományos előmenetelekbe valók érdekében hivatott tevékenykedni…”

A falu az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőstetteiből is kivette a részét. A bátor mezőszentgyörgyiek akadályozták meg, hogy Jellasics csapategyesítést kérő levele eljusson Philipovich tábornokhoz s ezzel a tettükkel hozzásegítették a magyar sereget a pákozdi győzelemhez. 1850-ben vizsgálatot rendeltek el. A vizsgálat előtt – hajnali három órakor – a falu férfi lakossága a templomban gyűlt össze, ahol Rózsa Sándor lelkész az árulás bűnös voltáról prédikált. A falu hallgatásba burkolózott, nem akadt egyetlen áruló sem, a vizsgálat eredménytelenül zárult.

1862-ben a templomot ékesítő csillagba az alábbiakat jegyezték fel:

„Szomorú időket élünk az egész országgal együtt mi is. Adja Isten, hogy mire ezen iratunk újra napvilágot látand, szünjék meg édes hazánk szomorú és viszontagságos állapotja úgy, hogy boldogabb utódaink hírből ismerjék a szenvedéseket, melyekből nekünk oly bő rész jutott!”

A templomot két ütemben – 2005-ben és 2011-ben – újították fel.

Bútorzata, szószéke eredeti, az 1700-as évek végéről való, ahogy a vörös márvány úrasztala is. A templom teljes építési dokumentációja a mai napig fellelhető, ezekből néhány másolat a templom előterében kiállításra is került